Csiszolás, pácolás, lakkozás szakmai tanácsok

A fa felületkezelésének technológiai sora

Általánosan a faiparban a felületkezelés az alábbi technológiai lépésekben történik:

1. Csiszolás (durva ill. felület előkészítő)
2. Alapozó réteg(ek) felhordása
3. Szárítás
4. Rétegek közötti csiszolás
5. Fedő réteg felhordása, pihentetés

Csiszolás

A végső minőség szempontjából leglényegesebb a felület minél gondosabb előkészítése. Sokan azt hiszik, hogy a megmunkálási hibák felületkezelésnél eltüntethetők. Ennek inkább a fordítottja az igaz.

A szerkezeti megmunkálás után a végleges méretek és a felület előkészítése csiszolással történik.
A csiszolóanyagok felépítése:
 -   Hordozóréteg (papír vagy vászon)
 -   Kötőanyag (gyanta vagy6és ragasztó)
 -   Szemcse (korund, alumínium-oxid, szilícium-karbid)

Különböző anyagok csiszolására más-más felépítésű csiszolóanyagok léteznek, célszerű a csiszolóanyag gyártó tanácsát kikérni.
A csiszolóanyagokat finomságuk szerint (mm2-re eső csiszolószemcse szám) szerint csoportosítjuk. Ezt P-vel jelöljük. A faiparban használatos csiszolóanyagok P24-P1000-ig terjednek. (Leggyakrabban használt P60 – P320)

A felületkezelés előtt a csiszolás célszerűen 3 lépésben történik:
-    Első lépésben egy durva (P60-P80) csiszolás során a geometriai méretek pontos        kialakítása, a felületi egyenlőtlenségek egalizálása (pl. gépnyomok eltüntetése) történik.
-    Második lépésben egy finomabb (P100-P120) csiszolással a durva csiszolás karcolásait tüntetjük el.
-    Harmadik lépésben (P150-P180-as) finomsággal csiszolunk a felület egységesebbé tétele miatt. Ezt a lépést nem mindig szeretik elvégezni, holott a végső minőség javulásán túl jelentős alapozó lakkcsökkentést is jelent (túl durva csiszolás túlzott felületkezelő anyag behatolást eredményez, míg túl finom felületen „elfut” az anyag.)

Mart MDF lapok csiszolását finomabb (P220) csiszolóval érdemes befejezni.
Felület előkészítő csiszolást célszerű a felületkezelés napján elvégezni (dagadási, száradási problémák miatt).
A technológiai legömbölyítéseket a munkadarab éleinek elvétele az egyenletes lakkfilm vastagság érdekében- ebben a lépésben kell elvégezni, feltéve, ha a korábbi megmunkálásoknál nem lett elvégezve.
A felület közti csiszolás (P220-P1000) minden alapozó réteg felhordása után szükséges (kivéve az un. „nedves a nedvesre” eljárást), a felületi simaság és a következő rétegek jó tapadása miatt.

Felületkezelő anyagok

A felületkezelő anyagok szerepe:
-     A felületek védelme
-     Esztétikai hatás fokozása

A felületkezelő anyagok alkotóelemei:

1. Kötőanyagok: adott lakktípusra jellemző filmképző anyag. Jellegzetes kötőanyagok:     nitocellulóz, alkid gyanta, amin gyanta, poliészter és akril gyanta.
2. Oldószerek: a felhasználási tulajdonságokat (nedvesítés, alkalmazhatóság, szállítási viszkozitás, száradási időt stb.) befolyásoló alkotóelemek. Utólagos adagolással a felhasználási feltételekhez való beállításra szolgálnak (szórás, öntés, mártás).
3. Adalékanyagok: különböző, a felhasználási tulajdonságokat szabályozó anyagok (terülés javítás, hólyagosodás megakadályozása, csiszolhatóság, fényesség beállítása).
4. Pigmentek, színezékek:a színes felületek előállítására szolgáló komponensek.

A felületkezelő anyagok altípusai:

1. Fizikailag száradók

Az oldószer elpárolgása révén jön létre a lakkfilm.Pl. nitrolakkok, egyszerűbb vizes lakkok.
Előnyei: olcsó, egyszerű felhasználás. Hátrány: csekély mechanikai és vegyi ellenálló képesség.

1. Oxidáció révén száradó lakkok

Szintetikus műgyanta alapú vagy olajfestékek. Az oldószer elpárolgása + a kötőanyag és oxigén reakciója révén keményednek.
Előnyei:olcsó egyszerű felhasználás. Hátrány: lassú száradás.

1. Kémiai reakció útján keményedő lakkok

Magasabb értékű, jobb vegyszerállósággal rendelkező felületek előállítására alkalmas termékek. A megfelelő komponensek kémiai kötéssel kapcsolódnak nagy molekulájú térhálós lakkfilmet képezve.
Előnyei:jó minőségű felület. Hátránya: felhasználási nehézségek. (a két komponens összekeverése után a keverék a tároló edénybe beleköthet – fazékidő)

Pácolás

Alapvetően 2 féle fapác rendszert ajánlunk:

1. Oldószeres
2. Vizes bázisú

Az oldószeres pácoknál a színező pigmentek szerves oldószerbe kerülnek (régebben den.szeszt is használtak oldószernek, innen ered a még most is használt szeszpác elnevezés, amit az oldószeres pácokra is értenek.)

Felhordás történhet szórással, ecseteléssel vagy szivaccsal. Ecsetelésnél és a szivacsos felhordásnál is a felületről a felesleget vissza kell törölni. (szivaccsal vagy ronggyal)

Az oldószeres pácok gyorsan száradnak. (pár perc 20 °C-on) Szép élénk színeket adnak, gyors és eredményes munkavégzést biztosítanak.
Hátrány, hogy a sűrű szövetű fáknál (pl. bükk, cseresznye, juhar stb.) kézi felhordásnál foltosodás (felhősödés) alakulhat ki, ami esztétikailag rontja a felület összhatását. Szórásos felhordás javasolt.
Ilyen fáknál vizes bázisú pácokat használunk kézi felhordás esetén. Az oldószeres pácok nagyon jól használhatók fenyő, tölgy, kőris, dió, egzóta fajok (mahagóni, okumé, makoré stb) esetén.

A vizes pácokat is nagy mennyiségben használjuk az iparban a fent említett okok miatt is, azért is mert áruk kedvezőbb és környezetbarát anyagok
A víz használat következtében probléma adódhat.
A víz hatására a farostok kidagadnak ill., kiállnak a felületből (szőrös lesz a munkadarab).     A munka felület gondosabb és finomabb előcsiszolást igényel. A legtökéletesebb technológia, ha a pácolás előtt a felületet tiszta, meleg (nem forró) vízzel benedvesítjük, majd a száradás után finom csiszolóanyaggal (200, 220-as) a felálló rostokat lecsiszoljuk.
Több száz beállított pácminta közül válogathat üzletünkben.
Kérésére egyedi színeket is kikeverünk!

Lakkozás

Nitró lakkok (NC)

A nitró lakkal egykomponensű, gyorsan száradó, szórópisztollyal és ecsettel vagy hengerrel is felhordható anyagok.
Szerves oldószer elpárolgása után a visszamaradó nitrócelluóz , filmet képez a felületen.
A gyors munkavégzés és a kedvező ár népszerűvé tette a különböző nitrolakkokat. A lakk kopásállósága, karcállósága nedvességgel szembeni ellenállása csekély.
Kisebb igényű és igénybevételű kizárólag beltéri faszerkezeteknél alkalmazható. Főleg színtelen lakkokat használnak natúr vagy pácolt fafelületek bevonására. Különböző fényességi fokokban vásárolható. Leggyakoribb a matt, selyemmatt és a selyemfényű lakkok felhasználása.
Konyha és fürdőszoba bútoroknál a nitró lakkok használata nem ajánlott!

A XX.sz. második felében kezdtek rohamosan elterjedni a kémiai reakció útján a kikeményedő lakkok.
Az alaplakkhoz katalizátort (edzőt) kell keverni, ami beindítja a vegyi reakciót és a felhordott lakkfilm, kikeményedik. Ez az eljárás már egy sokkal jobb tulajdonságú, keményebb, kopásállóbb nedvesség és vegyszer állóbb felületeket eredményezett.

Savra keményedő lakkok (SK)

A műgyanta alaplakk és a savas edző hatására kikeményedő lakk film jön létre. Kopásállóbb, rugalmasabb és nedvesség állóbb felület keletkezik.

Nagyon népszerűek, az un. egykomponensű savra keményedő  lakkok, ahol az edző gyárilag bele van keverve a felhordandó anyagba. A kikeményedés a felhordás után, az oldószer elpárolgás hatására indul meg. A dobozban zárt állapotban megfelelő tárolás esetén nem indul be vegyi reakció.

1. Hátránya a lakknak, hogy a vegyi folyamatközben formaldehid gáz szabadul fel, ami az egészségre fokozottan ártalmas. A legújabb SK lakkoknál sikerült a formaldehid kibocsátást a minimumra csökkenteni. Ezek, az un. EN normás lakkok.
   
   
2. Felhordás minimum két rétegben. Ezek a lakkok legszebben szórással vihetők fel, de természetesen kézi felhordás is lehetséges. A lakkfilm gyorsan keményedik ( csiszolható 25-35 perc 20°C-on). A lakkokat, festékeket beltéri faszerkezeteknél lehet használni, de vizes helységben használata nem javasolt!

A viszonylag kedvező ár és az NC lakkoknál jobb tulajdonságai miatt használata gyorsan terjedt.
Különböző fényességi fokokban kapható: (matt, fél matt, selyem matt, selyemfényű, fényes)

Poliuretán lakkok (PUR)

Közös jellemzőik:

1. Kétkomponensű anyagok, mindig külön van alaplakk + edző
2. Edző mennyisége a keverékben a régebbi típusú lakkoknál (30-50%), újabb és jobb minőségű lakkoknál (5-10%). Mivel az edző sok káros anyagot tartalmaz az edző csökkentése környezetvédelmi és munkaegészségügyi szempontból is fontos.
3. A keverékek hígítására kizárólag PU hígító használható.

Ezek az anyagok kopásállósága, keménysége, rugalmassága és vízállósága a legjobb. Külön kifejlesztettek lakkokat, festékeket, vizes helyiségekbe is (konyha, fürdőszoba, stb.)

A faszerkezetek felületkezelésénél használnak még poliészter lakkokat (PE) és ultraibolya fényre keményedő lakkokat (UV)

A poliészter lakkok

 Felhasználása a különböző PUR lakkok megjelenésével fokozatosan háttérbe szorult.

Az UV-lakkok
  
Ultraibolya fényre nagyon gyorsan kikeményedő, gyakorlatilag oldószermentes, környezetkímélő anyagok. Nagyüzemi gyártásánál használják, főleg felületkezelt szalagparketta készítésnél.

VIZES BÁZISÚ LAKKOK

A környezetkímélő gazdálkodás megkívánja az egészségre nagyon ártalmas szerves oldószerek visszaszorítását.

Az egyre korszerűsödő vizes lakkok és festékek az elmúlt 10 évben jelentősen előre törtek. Az évről-évre szigorodó törvények és előírások is a vizes rendszerek felé mozdítják el a felhasználást.
Az EU-ban már kb. 60% a felhasználási arány.

- Fontos tudnivalók, szempontok a felhasználásnál:

A lakkok nagyobb részt egykomponensűek, viszkozitásuk (sűrűségük nagyobb, mint az oldószeres anyagoké.
Gépi felhordásnál nagyobb nyomás és fúvóka átmérő és mindenképpen korrózióálló berendezések szükségesek.
Kézi felhordásnál a hagyományos ecset mellett a teddy hengeres felhordás eredményesebb lehet.
Szép felület eléréséhez az alapanyagot jobban és finomabb csiszolóanyaggal (180-220-as) is meg kell csiszolni. A rosszul előkészített felületen a vizes anyag az átvágott farostokat megduzzasztja és „felállítja”, ezáltal a felület erősen érdes (szőrös) lesz, ami a további lakkfelhordást nehezíti.

A vizes lakkok nem gyúlékonyak, veszélyes oldószertartalmuk nincs. Környezetkímélő anyagok.

- Hígításuk desztillált vízzel történhet. A felhordó eszközök tisztítását gondosan kell végezni, a   keletkező szennyezett tisztító víz már veszélyes hulladék ami szakszerű bánásmódot igényel.
- Semmi esetre sem önthető csatornába!

Különböző tulajdonságú vizes bázisú felületkezelő anyagok kaphatók, az egyszerűbb kisebb igényű szerkezetek bevonásától a magas esztétikai és felületi igényű faszerkezetek bevonásáig kül - és beltérre egyaránt.

Külön ki kell emelni, hogy megfelelő keménységű és jó kopásállóságú lakkok is léteznek hajópadlók, parketták, lépcsők és egyéb nagy igénybevételnek kitett felületek bevonására is.

Külön említést érdemel, hogy munkavédelmi szempontból is előnyös a vizes anyagok használata, mert nem igényel aktív szénszűrős, nehezen viselhető védőmaszkokat. Elegendő az un. pormaszk használata.

Az elmúlt években vizes bázisú felületkezelő anyagokban történt áttörés minden bizonnyal a jövőben fokozódni fog és az egyre jobb minőségű vizes anyagok lassan teljesen háttérbe szorítják a környezetszennyező oldószeres lakkokat és festékeket.

Természetes felületkezelő anyagok (olajok, viaszok)

A hagyományos felületkezelő anyagok, a környezettudatos szemlélet térhódítása miatt – a forgalomban lévő műanyag lakkfilmek alternatívájaként – újra reneszánszukat élik.

Olaj – viasz bevonatok felépítése, tulajdonságai:

A természetes felületnemesítő- és védő bevonatok általában két rétegből épülnek fel: egy olajos impregnáló alapozó rétegből, és egy viaszos fedőrétegből.
A kész bevonat olyan, mint az élő emberi bőr: megvéd a természet külső hatásaitól, és állandóan alkalmazkodik ahhoz. Az olaj mélyen beszívódik a fába, a fát impregnálja, azaz csökkenti nedvességfelvevő képességét, és védi a felületét a különféle normál igénybevételtől, szennyeződésektől. A leheletfinom, vékony viaszbevonat, selymes fényt ad a bevonatnak és vízlepergetővé tesz – védi és nemesíti a fát.
A kész bevonat a kezelt felület szépségét kiemeli, színeit feltüzeli, selymes fénye és bársonyos tapintása nem hamisítja meg a fa természetes szépségét. Csodálatosan harmonizálnak a markáns ághelyekkel és a fa életteli erezetével.
Az olajozott-viaszolt felület nem lesz egyre kopottabb és lestrapáltabb a használattól, a kezelt anyaggal együtt öregszik, egyre nemesebbé, patinásabbá válik. A bevonat portaszító, könnyen  saját, természetes ápolószereivel tisztítható, és felfrissíthető. Sérülés esetén, kis felületen is javítható.

Felületkezelési hibák és azok elhárítása

Legfontosabb általános szabályok:

1. mindig csak a termékhez előírt adalékanyagot használjuk fel.
2. az előírt keverési arányt mindig be kell tartani
3. a megadott fazékidőt figyelembe kell venni
4. A felhasználási paramétereket (hőmérséklet, páratartalom stb.) a gyártók javaslatainak megfelelően betartani. Kényszerű eltérések esetén a lakkgyártók véleményét kikérni.
5. A műszaki adatlapokon megadott felviteli mennyiséget betartani.

Jellegzetes hibák, azok lehetséges okai és az elhárítás módja

1. Rossz lakkterülés.

Ok:

Elhárítás:

2. Elégtelen száradás vagy keményedés

Ok:

Elhárítás:

3. Tisztátalanságok a lakkfilmben

Ok:

Elhárítás:

4. Narancshéjas felület

Ok:

Elhárítás:

5. Hólyagképződés

Ok:

Elhárítás:

 
6. Kráterképződés

Ok:

Elhárítás:

7. Nem megfelelő tapadás

Ok:

Elhárítás:

8. Eyenetlen mattság

Ok:

Elhárítás:

 9. Egyenetlen mattság ill. fényesség foltok

Ok:

Elhárítás:

10. Matt foltok

Ok:

Elhárítás:

11. Sávos (csíkos) felületi kép

Ok:

Elhárítás:

12. Lakkmegfolyás

Ok:

Elhárítás:

13. L akkfilm fedő ráncosodása

Ok:

Elhárítás:

14. Lakkfolytonossági hiba „halszemfolt-képződés”

Ok:

Elhárítás:

15. A felület beszürkülése

16. Utólagos felületi beszürkülés

 Ok:

Elhárítás:

17. Szürke foltok

Ok:

Elhárítás:

18. Kicsapódás a felületen, porszerű kiválás

Ok:

Elhárítás:

19. E lszíneződés, sárgulás

Ok:

Elhárítás:

20. L akkrepedések a felületen

Ok:

Elhárítás:

21. Elégtelen víz- és vegyszerállóság

Ok:

Elhárítás:

22. Sejtformák matt lakkon

Ok:

Elhárítás:

23. Tűnyomok

Ok:

Elhárítás:

24. Változó szín és fényesség

Ok:

Elhárítás:

25. Rost kiemelkedések

Ok:

Elhárítás:

Ha kérdése vagy problémája van, forduljon bizalommal szakkereskedésünkhöz.