Akárcsak egykor a Dunán szállított uszadékfa, 1908-ban Kálmán Istvánasztalosmester is a Felvidékről érkezett Újpestre. 1884-ben Barsberzencén, egy felvidéki kis faluban látta meg a napvilágot. Négy fiúgyermek volt a családban, közülük ketten az asztalosmesterséget választották. István a segédlevél megszerzése után Újbányán, Érsekújváron, Esztergomban, majd Kecskeméten keresztül érkezett Újpestre. Hamarosan családot alapított; Czibók Annát, egy Vas megyei kovács lányát vette el, aki céltudatosan és határozottan egyengette a kissé visszahúzódó, de jól felkészült asztalos pályáját.
1912-ben kibérelték az Anonymus utca 9. szám alatti lakásuk szuterénjét, ahol egyetlen gyalupaddal és néhány szerszámmal nyitották meg a műhelyt. Ezt követően fokozatosan szerezték be a szerszámokat és kellékeket. Két évvel később az üzem már hivatalos iparengedéllyel működött. Az első világháború markánsan beavatkozott a család és a műhely életébe. Míg a kezdő asztalosmestert behívták a frontra, és három évet Szibériában töltött, felesége mindent elkövetett az üzem fennmaradása érdekében. 1918-ban Kálmán István hazatért, és az asztalosműhely rövid időn belül virágzásnak indult. Az 1920-as évek közepén megvásárolták a Deák Ferenc utca 95. szám alatti ingatlant, ahol a kor igényeinek megfelelő, modern technológiával rendelkező műhelyt alakítottak ki. Egy évtizeddel később a mester már tíz segéddel és számos inassal dolgozott. Néhány vidékről származott asztalossegéd a családdal egy háztartásban lakott, a ház asszonya húsz emberre főzött és mosott. Ebben az időben - neves tervezők közreműködésével - kitűnő minőségű stíl- és stilizált bútorokat készítettek az üzemben. Az országos szakkiállításokon a Kálmán-féle bútorok három ízben is díjakat; aranyérmeket nyertek. Akkoriban Újpestet az asztalosok fellegvárának tartották. A városban közel hétszáz asztalos és faipari vállalkozás működött.
A neves szakembert az újpesti KIOSZ vezetőségi tagjává, valamint a budapesti mestervizsga-bizottság tagjává választották. 1980-ban maga döntött arról, hogy nyugdíjba vonul, mert a Deák utca 95. számú ingatlant - és környékét - szanálták.
A fával és bútorral való foglalatosságot azonban 1998-ban bekövetkezett haláláig egyetlen napra sem hagyta abba.
Kálmán István - a harmadik generáció tagjaként - szinte a műhelyben nőtt fel. Folytatva a szakmát előbb faipari technikusi végzettséget szerzett, majd Sopronban faipari mérnökként, később a műegyetemen mérnöktanárként diplomázott. A Deák utcai üzem szanálásáig különböző állami vállalatoknál dolgozott, de szabad idejében gyártási gyakorlatokat végzett a műhelyben. 1980-tól, a szanált üzem megmaradt gépeivel és szerszámaival, újra egy szuterénben, Megyeren, az UTE-stadion szomszédságában megpróbálta feltámasztani a Kálmán-céget. Három évvel később az út ismét a Deák Ferenc utcába vezetett. A 6-os szám alatt, egy öreg, romos épület felújítása után a család lakáshoz és új műhelyhez jutott. Ez utóbbi helyiségben egyedi tervezésű bútorok és lakberendezési tárgyak készültek. A rendszerváltozást követően a tulajdonos úgy döntött, hogy cégét kiegészítve kereskedelmi egységet hoz létre. 1992-ben, az újpesti Nádor utca 4-ben megnyitotta bútor- és kellékszaküzletét. Az üzletet Kálmán István felesége, Oszter Judit vezeti, aki ugyancsak faipari mérnök. 1995-ben megalakították a Kálmán Bútoripari Kft.-t, majd Rákospalotán, a Szentmihályi úton bemutatótermet és irodákat nyitottak. Ezen a bázison az egyedi bútorgyártás és tervezés mellett számos szolgáltatással - köztük bútor- és faipari felületkezeléssel, ragasztással és csiszolástechnikával, valamint szakszervizzel foglalkoznak. Ma már számos nyugat-európai cég kizárólagos magyarországi képviselői. Öt esztendeje Atadon bejegyezték a Kálmán-cég romániai kft.-jét is. Kálmán István őrzi az elődök által megteremtett szakmai tekintélyt. A Magyar Bútor- és Faipari Szövetség, valamint a budapesti mestervizsga-bizottság elnökeként és a Kereskedelmi és Iparkamara faipariosztályának vezetőségi tagjaként aktívan részt vesz a faipar szakmai szervezeti életében.
Kálmán Attila és Kálmán Flóra a dinasztia negyedik generációjának képviselői. Kálmán Attila az újpesti Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola elvégzése után 1998-ban faipari mérnökként szerzett diplomát. Az egyetem befejezése után azonnal bekapcsolódott a családi vállalkozás munkájába. 2002-ben megszerezte a mérnök-közgazdász képesítést. Két évvel idősebb nővére közgazdász, négy nyelven beszél. Néhány éves nagyvállalati gyakorlat után, 2001-ben ő is csatlakozott a céghez, amely immár családi irányítással működik tovább: Újpesten napjainkra alig néhány tucatra apadt az asztalosok és faipari vállalkozások száma. Az asztalosok hajdani fellegvára már csak nyomokban maradt fenn. Rég bezárt az Első Magyar Parkettagyár, az Iskolabútorgyár és a faipari üzemek többsége is. A századelőn indult Kálmán-dinasztia a megmaradás és fejlődés különleges példája.
Kálmán István (középen), inasaival és segédeivel az 1920-as évek végén
A fafeldolgozás és a műbútorasztalos-mesterség hosszú távú boldogulást ígért az újpesti iparosok egy részének. Szinte törvényszerű volt, hogy az apától fia veszi át a stafétabotot. Kálmán István fia, Imre 1912-ben született: A Könyves Kálmán Gimnázium befejezése után elvégezte a faipari szakiskolát. A korszerű Deák utcai üzemben apa és fia már együtt dolgozott. Az 1940-es évek elejére a Kálmán Bútorüzem meghaladta minden korábbi eredményét. 1944-ben immár a család második tagjának kellett otthagyni a műhelyt; Kálmán Imre 1947-ben tért vissza a szovjet hadifogságból. Az üzem teljes talpra állításáról az államosítás miatt már nem lehetett szó. A műhely erősen lecsökkentett területen a túlélésre próbált berendezkedni. A fiatal mester rövid ideig egy szövetkezetben dolgozott, majd önálló kisiparosként - mindössze egy-két kisegítő alkalmazottal - a Deák utcai üzem leválasztott részében működött. Az édesapa, Kálmán István 1964-ben bekövetkezett haláláig ugyancsak aktívan vett részt a családi vállalkozásban. A visszafejlesztett üzemben - a korlátozott lehetőségek ellenére - Kálmán Imre elnyerte a Jó minőségért jelvényt, a Kiváló tanulóneveléséértjáró oklevelet, valamint az Ipar Kiváló Mestere címet.